Ovis jóga beszámoló 2018.11.12.

A mai ovis jóga még a Márton nap körül forgott. Maradtunk a libás daloknál és játékoknál. A nyitó kakasos és autóversenyzős OM és a Gömbimacis „ki hogyan ünnepelte az oviban a Márton napot?” élménybeszámoló után a „Száz liba egy sorba...” dalocskával indítottunk, meneteltünk körbe, oda csapdostuk a tappancsunkat a padlóhoz ritmusra, és gyakoroltuk, hogy egyet lépünk előre, kettőt hátra, egyet jobbra, egyet balra, lecsücsülünk csüccs, felállunk hopp! A „Rátóti legények, libát loptak szegények…” dalra játszottunk ez után fogócskát. Az „Ecc-pecc kimehetsz” kiszámolóval Laura vállalta a kiszámolót, így választottuk ki az első fogót, akinek az volt a feladata, hogy amikor a dalocskában oda érünk, elgágintsa magát, mire minden libuskának, aki eddig körbe-körbe sétált-táncikált, be kellett menekülnie a kötélből körbekerített menedékbe. Akinek nem sikerült elmenekülnie, akit a fogó elkapott, ő lett a legközelebbi fogónk. Majd egy újabb kiszámolással megkerestük az első varázslónkat, aki kezébe vehette a varázspálcát, és miközben a libuskák szabadon szaladgálhattak, táncikálhattak, ő legyintett a varázspálcájával, elmondta a varázsszavakat: „Csiribú, csiribá, pricc-pracc-prucc, változzatok…”, és itt mondott egy állat nevet. Mi pedig átváltoztunk, és megcsináltuk az ahhoz az állathoz tartozó ászanát. Voltunk cicák, átmásztak a kiscicák a mama cica hasa alatt. Voltunk békák, átugráltuk az egész termet, és vadásztunk szúnyogokra. Voltunk dinoszauruszok, magasra nyújtottuk a hosszú nyakunkat, megcsóváltuk a farkincánkat, körülnéztünk, néztünk jobbra, néztünk balra, hogy nem jön ragadozó, és nagy terpeszből előrehajoltunk, ittunk a tóból. Voltunk virágok is, ámbár megbeszéltük, hogy a virág nem éppen állat, hanem növény, de sebaj, csináltunk levelet a lábunkból, virágkelyhet a kezeinkből, akinek támaszra volt szüksége, fél kézzel támaszkodhatott a radiátornál, falnál. Aztán a jóga kártyák közül választott Laura egy lapot, a Repülő Holdat (azonos oldali kéz-láb támasz), amit mindannyian megcsináltunk, és mivel repülő hold, hát minden ovist megreptettem körbe a kezénél-lábánál fogva. Ez annyira tetszett a gyerekeknek, hogy a harmadik körről alig bírtam lebeszélni őket :) És már futottunk is a szőnyegre a relaxációhoz, mindenki a saját kedvenc színes felhőcskéjére. Ma elővettem a kis száncsengőmet, és minden gyerkőc felett csengettem. Elmeséltem nekik, hogy a Mikulásnak is száncsengője van, és most beporzom őket Mikulás porral, hogy jó gyerekek legyenek, és kapjanak majd a Mikulástól ajándékot. Erre minden gyerek arcocska nagyon elkomolyodott, becsukódtak a szemecskék, minden kar és láb és fej a helyére került, Laura szinte vigyázzállásban feküdt :) Ilyen szépen csendesen és áhítattal még sosem feküdtek az ovisok a felhőcskéjükön :) Erre mondják azt, hogy miért is nincs minden nap karácsony/Mikulás ;) Jó nagy levegővel felfújtuk a pocaklufinkat, nagy kilégzéssel le is eresztettük, és már ültünk is körbe a szép OM-hoz, kis nasi, kis aji, és Nándi már nyitotta is az ajtót a szülők előtt :)



Kövess minket a Facebook-on!